Úgy
gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben bemutatom csöppnyi kertünket
azoknak, akik sajnos nem tudnak meglátogatni, de szívesen látnának
képeket róla. És természetesen mondanom sem kell, hogy ebben a mi
kertünkben a főszerep a leandereké, még akkor is, ha nem rendeltem
mindent a leanderek alá. Alig hiszem el, hogy a tavalyi kellemetlen nyári időjárás után most, 2015-ben, ismét csodálatos virágzásukban gyönyörködhetek! Napok óta csak fényképezek, olykor szinte beleszédülök egyik-másik leander szépségébe. Azt is alig hiszem el, hogy még csak június 16.-a van..., mi minden várhat ránk még ezen a nyáron!
-
De van nekem egy olyan bejegyzés oldalam talán még 2011-ból, ahol igyekeztem a leandereimet szép sorjában bemutatni. Nem lenne helyes most máshová tenni az egyenkénti képeket, így kérem azokat, akiket érdekel a leandereim mostani képe, feltétlen látogassa meg azt az oldalt, mert most is oda kell ésszerűség okán tenni az új képeket, hogy látszódjon a fejlődés. Új leandereim nincsenek, ha mégis lesz tán néhány, azoknak is ott a helyük. De itt sem lesz hiány leanderes képekből, hisz a kert képein mindig főszereplők lesznek!
Kezdjük hát akkor azzal, hogy belépünk a kapun, mely egy hatalmas termő fügefa alatt van. Nagy fügekedvelő az egész család, na meg a szomszédság is, jut általában mindenkinek belőle. Egy gond van csupán ezzel a fával, hogy túl nagyra nőtt, így az árnyéka hatalmas. De ki kell használnom minden helyet, így itt is sok leander található. A ház fekvése miatt kizárólag délutáni napot kap ez a rész, csupán néhány órát, de viszonylag jól tűrik a leanderek, és egyéb mediterrán növények.
-
A bejárati teraszkán az "olasz" szekció van, itt kizárólag olyan leandereink vannak, amiket Olaszországból hoztunk hajtásként. Két olyan cserép van, amikben többféle leander van, az egyikben Amalfi közeli, a másikban velencei hajtásokból gyökeredzett leanderek vannak, a harmadikban meg a Garda tó melletti Malcesinében lévő szállásunk kertjéből való gyönyörű virágú Magaly bokrom pompázik. A lépcső korlátján pedig szintén olaszországi utazásaink emlékeként kisebb-nagyobb kövek vannak különböző tájakról.
-
-
Számomra az egyik legkedvesebb leander az, melyiknek a magtokját Anacapriban találta a férjem Axel Munthe villája előtt. Olyannyira egyszerű lett ez az egyetlen felnövekedett magonc virága, hogy ennél egyszerűbb nem is lehetne..., de elhihetitek, hogy nekem talán a legdrágább kincs!
-
-
Mindezek mellett áll az a rózsás rózsaszín virágú leander matuzsálem, melyet nagyon, de nagyon régen, tán van az már 30 éve is, a férjem nagymamája ültetett, és azóta is töretlenül virágzik..., persze sok-sok metszést megélt már.
Aztán egy másik kedvencem következik, az egyik lányom kérte valamikor régen, hogy az erkélyére ültessek össze néhány leandert..., így ötféle került a cserépbe. Most már nálunk él ez a leander is, kell a hely a "gyerekeknek", de nagyon jól érzi magát itthon.
-
-
Balra néhány elhanyagolt leander takarja a szomszéd kertjét, elhanyagoltak kissé, de nem panaszkodnak.
-
Jobbra viszont két nagy kedvencem is szorong, sajnos kevés a hely. és sok a leander..., szóval a Provance és a számomra nagyon kedves Korall számára csak itt találtam helyet.
-
-
Bár egy pergolát ritkán díszítenek leanderrel, de kevés hely lévén, nálunk még erre is sor került. Szerencsére a leander virágzás idejére a futórózsák már visszametszhetőek, így jól megférnek egymással.
-
-
Ezek a szegény leanderek már elkorcsosultak kissé, alkalmazkodva a lehetőséghez, és sajnos a teleltetést kettő nem vészelte át. Nem ideális leandernek az itteni helyzet, hisz csak néhány órás délutáni napot kapnak, de azért szeretnek itt lenni, és többnyire gyönyörűen virágoznak. A lejáró két végén két csodaszép fajta, a Liláspillás és a Csipkerózsika őrködik.
-
-
Átérünk végre a kertbe, ahol egy hatalmas vérszilva fa állja utunkat. Én úgy gondolom, hogy ez a világ egyik legnagyobb ilyen fája, mert a teraszra hulló eső nagy része alá csordogál. Lenderes kertünk Achilles sarka ez a fa..., de olyan gyönyörű és olyan meghatározó szerepet tölt be a kert életében, hogy képtelenség lemondani róla. Télen madarak menedéke, etetője, tavasszal csodálatos virágaival gyönyörködtet, nyáron gyönyörű bordó lombjával díszít, és hatalmas napernyőként is funkcionál. Ez a legutóbbi egyszersmind ajándék és bosszúság is, ajándék nekünk, földi halandóknak, bosszúság viszont a leandereknek, melyek így csupán néhány órányi napsütésben részesülnek. Amikor elkezdtünk leanderezni, akkortájt ültettük ezt a fácskát..., ki gondolta volna, hogy valamikor ilyen hatalmas lesz? De az lett, hatalmas, elmozdíthatatlan gyönyörűség. Felmerült néha a metszése, de én ezt sem engedhetem, ennek a fának itt kell lennie úgy, ahogy van.
-
szilvafa
-
Szeretjük a szép, zöld füvet, a szép színes lombú cserjéket és a kerítés mentén egyik oldalon örökzöldek díszlenek..., a másik oldalon meg csodálatos vadszőlő zárja ki a kíváncsi tekinteteket. Valamikor régen egy madárka odapottyantott a kerítés tövéhez egy magot, és ez lett belőle! Azt hiszem ennél szebb kerítést elképzelni sem lehet!
-
vadszőlő
-
Aztán itt van ez a picinyke medence..., ezt és ennek környékét is kihasználom, itt viszonylag sok a nap, de nem áldozhatjuk fel a kertet a leanderek kedvére. Néhány szép példányt azonban tartok a kertben, a fű zöldje csodálatosan kiemeli a színűket.
-
medence
-
És jön a terasz, ahol a leanderek 70 %-a lakik, nekünk, embereknek, bizony már nem sok hely jut, de azért használjuk is a teraszt, csak néha össze kell zsúfolni őket, hogy elférjünk.
-
Leandertartásom legfőbb helyszíne a meglehetősen nagy teraszunk, ahol viszonylag sok napot kaphatnak. Többnyire elég nagy itt a fejetlenség, de egyszer rám jött, hogy így szépen sorba tegyem a szélen a kicsiket, és a nagyokat a belső részekre zsúfoljam.
-
-
-
-
-
-
Itt végre offolás nélkül mesélhetek nagy kedvencünkről, az Olaszországból hozott kb. két méteres jázmin bokrunkról. A történet valahol az Iseói-tó környékén kezdődött, de régebbi utazásink alkalmával is tapasztaltuk, hogy ez a fajta bőrlevelű, örökzöld jázmin minden városkát ural a tavaszi hónapokban. Illata elképesztően kellemes , látványa sem utolsó a kerítéseken, teraszokon, házak falán és minden elképzelhető helyen. Azon az Iseoi-tó körüli kiránduláson sem tudtunk betelni az illatával, ábrándoztunk arról, milyen jó is lenne nekünk is a teraszra..., és az autónk egy kertészet mellett haladt el. Gyorsan gondoltunk egyet, hátha találunk benne egy picinykét elfogadható áron! Megálltunk, betértünk..., és ember magasságú bokrokat láttunk csak. Csupán a kíváncsiság kedvéért megkérdeztük, mibe kerül, és persze nem akartunk hinni a fülünknek, amikor 15 eurót mondott a tulajdonos. Több nyelven is megkérdezte a férjem, hátha csak félreértettük, de maradt a 15 euró. Gondolom nem csodálkozik senki azon, hogy nem hagyhattuk ott! Szerencsére éppen befért az autóba, és az sem volt hátrány, hogy micsoda illatban utaztunk hazafelé!
-
-
Most már harmadik éve lakik nálunk, úgy tűnik jól érzi magát, rengeteget virágzik, és az illatözön, amit áraszt felénk, kb. másfél hónapig tart. Kiültetni persze nem merjük, de nem gond a teleltetése, pincébe azért nem tesszük, kell neki a fény. Legalábbis úgy gondoljuk:-) A metszése és szaporítása még inkább csak tervezés szintjén van, bár egy kicsit már sikerült összehoznom, az idén komolyabban fogok próbálkozni. A metszést Olaszországban sövényvágóval végzik..., én egyelőre nem tudom, hogy hogyan kezdjek hozzá, hiszen számomra szinte pótolhatatlan. Ja, azt nem is írtam, bár csak feltételezés, de bizonyára azért kaptuk olyan olcsón, mert már lemenő ágban volt a virágzása (igaz, így is vagy még egy hónapig élveztük az illatát!), és mivel ott szinte gyomként kezelik, nem látott talán esélyt az eladó az eladásra, és elég sok bokra volt még. Amúgy nem valami Olcsó János volt, egy parányi kis japánjuharért 25 euróért akart kérni, azt köszöntük, de nem kértük. Nem is gondolják tán sokan, hogy milyen gyönyörű japánjuharok vannak Olaszországban, hogy mennyire szeretik a perzselő nyarat! Na de azt nem vettünk, legalábbis ott nem, hanem később, itthon. A lényeg, hogy a jázminunkat nagyon szeretjük és óvjuk.
-
Na de visszatérek a leanderekhez, azok között is a legújabb kedvencemhez, amiről igazából nem is tudom, hogy Tamoure-e, avagy Commandante Bartolomei..., de ez alapjában véve mindegy is, a lényeg az, hogy valahogy gyönyörű lett több évi metszegetés után:
-
-
-
-
A kis halas medencénk (melynek formáját egy általam talált kép után a férjem kivitelezett) másik oldalánál pedig a másik nagy kedvencem, vagyis az "Andrea kedvence" nevet viselő leanderem van :-) Legfőbb érdeme a szépséges formáján túl, hogy a virágai olyan erős textúrával rendelkeznek, hogy nem igazán árt neki egy gyorsabb eső. Ellenben a hosszan tartó tűző napot nem szereti, olyan elhelyezésben nagyon aprók lesznek a virágai, sőt, a levelei is megperzselődhetnek. Ráadásul a legjobban formálható leander, sosem akar méteres ágakat hozni. Mindezen jó tulajdonságok mellett ciklámenszínű virágai szerintem gyönyörűek, bár nem észt vesztően különlegességek! Szerintem mindenképpen ritka kincs, a neve pedig nem véletlen!
-
-
A kert nem túl nagy, és nem szeretném leanderekkel telezsúfolni, így leginkább csak az amúgy is kövezett felületeken vannak leanderek. Ám azért nem hagyhattam ki, hogy néhány nagyobb és formásabb tövet ne tartsak a fűben, vettünk nekik kerek beton lapokat, azokon álldogálnak.
-
-
-
A baloldali Salmone semplice, róla is van mit mesélnem: egyszer a férjemmel nagyméretű és nagyon drága fának nevelt leanderek csodáltunk, és az egyiknél azt mondta: "Na, ilyet csinálj, ha tudsz!" Akkor még viszonylag kevés leanderem volt, és ezt a Salmone semplicét szemeltem ki, hogy csináljak belőle egy fácskát. Jó választás volt részemről a fajta, mert kevés leanderből lehet ilyen formás fát csinálni. Itt a képen már újra metszést igénylő stádiumban van.
-
-
A hátul középen látható bokor az első saját gyökereztetésű leanderem, egy Jannoch. Egyik szomszédasszonytól kaptam (ő még Jugoszláviából hozta valamikor) a hajtását egyik ősszel, tavaszig nem csinált semmit, akkor elkezdett kihajtani..., hát ez elég régen volt, azóta már átesett néhány formaigazításon :-)!
-
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
