Annyira belemerültem a leanderek csodálatába, na meg a "katalógusom" csinosítgatásába, hogy nem vettem észre az idő múlását, vagyis azt, hogy hamarosan a júliusnak is vége lesz. A hónap első fele igazán kitett magáért, néha elképesztő hőség volt, amit a leanderek temészetes közegének tartunk.
Esténként alig bírtam rászánni magam, hogy bemenjek a házba..., nem csak mert olyan nagy meleg volt odabenn, hanem mert valahogy a lehető legerősebben szerettem volna rögzíteni magamban az adott leanderhelyzetet, "mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem"...
Meglepő módon ebben a hőségben a leanderek igen érdekesen viselkedtek. Kezdetben szebbek voltak az átlagosnál, de idővel azt vettem észre, hogy némely virág színe egyre sötétebb. Viszont érdekes módon ahogy sötétedett a szín, úgy csökkent a virágméret..., olyan volt, mintha egy-egy virágnak előre meghatározott mennyiségű "színe" lenne, és ezért a kisebb virágnak értelemszerűen sötétebbnek kellene lennie. Ezt a folyamatot leginkább a Vérvörös bársonyon és a többi sötétebb színű virágon vettem észre, de idővel a nagy hőségben minden virág kisebbedett.
Huhhhh,megint szépségeket tettél fel,a prímet a Sárgagyöngyöd,alatta nem tudom ki van,de nagyon szép Ő is,na és az utolsó kép a Vérvörösödről....csodaszépek,a szomorú csak az,hogy nemsoká vége a nyárnak,remélhetőleg hosszú őszünk lesz,hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük:-))
VálaszTörlés