2012. április 4., szerda

2012. április. Hogy véleltenül se legyen atkánk!

Két hete felkerültek a leanderek a pincémből, rendbe szedtem őket, jó sok vizet kaptak, leszedtem róluk amikre nem volt szükségük, száraz leveleket, száraz bugamaradványokat. Amiknél szükségesnek láttam, azokat átültettem, így a szeles időben is sikerült a legtöbbnek talpon maradnia.

Tegnap elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megtörténjen az első permetezés. Nem, nincsenek még kártevőim, erre a permetezésre elsősorban azért volt szükség, hogy ne is legyenek!
Minden kártevő ellen nem lehet előzetesen védekezni, de a leanderek legfélelmetesebb kártevője, az atka ellen szerencsére lehet! Néhány éve jelent meg a piacon a Nissorun nevezetű permetszer, aminek az a feladata, hogy megkímélje a leandereinket ettől az igen kellemetlen kártevőről. Nagyon fontos, hogy időben kezdjük a permetezést, amíg még nincs atkánk, mert érdekes módon ez a szer a kifejlett atkákat nem pusztítja, csak a  petéket, tojásokat. Mondjuk ha nincsenek atkatojásaink meg petéink, akkor sem volt felesleges az akció, mert bármikor megérkezhet egy dinasztia alapító atka, ami aztán hiába teszi le a petéit, azok nem tudnak kifejlődni a szezon alatt. Még egy permetezés ajánlott kb. 30-35 nap után, főleg az új hajtásokra, de többször egy nyáron nem ajánlatos a használat. Nonit permetlébe keverése ajánlott, jobb a tapadás, ráadásul nem hagy olyan csúnya fehér pöttyöket a permetszer a leveleken ! Persze igazából semmi nem garantálja, hogy semmiképpen nem lesz atkánk, de ezzel az óvintézkedéssel mégiscsak nyugodtabban alhatunk..., de csodák nincsenek!!! :-(

Néhány szót azért írok erről a minden leanderes által rettegett kártevőről, mert bizony nem olyan feltűnő a jelenléte, mint mondjuk a leanderek másik komoly  kártevője, a narancssárga levéltetű. Kezdetben azért észrevétlenek, mert a levelek alján kezdik meg ténykedésüket, vagyis a levelek szívogatását és a peterakást. Parányi piros, pókszerű állatkák, és jelenlétüket leginkább csak akkor észleljük, amikor már komolyan felszaporodtak és jeleket hagytak. Az első jelek, hogy a csúcshajtásokon a levélkék furcsán elhalványodnak, szürkének látszódnak a szívogatás okozta fehér pöttyöktől, eldeformálódnak, és szinte már a végstádiumban pókháló szerű anyag jelenik meg az akkor már meglehetősen rossz kinézetű csúcshajtáson. Ilyen esetben sajnos már nem sokat tehetünk annak a csúcshajtásnak a megmentése érdekében, és ezzel együtt az az évi  virágzásnak lőttek, többnyire csak a metszés lesz a megfelelő lehetőség. És általában nem is csak kis metszés, mert mikorra idáig fajul a dolog, bizony már elég sok atkaszívogatás-nyomokkal teli, elszürkült, élettelennek tűnő levelünk van. És ezek a levelek soha többé nem lesznek szépek, bármivel is próbálkozunk! :-(

Szóval a metszés..., hát arról az előző fejezetben szóltam..., és egy ilyen atkafertőzés "jó alkalom" a formai alakításra. Ez ugyan viccnek tűnik, de sokan voltak már úgy, hogy az atkáknak "köszönhették" a későbbi szép bokraikat! Itt vagyok példának én is mindjárt, fogalmam sem volt arról, hogy atkásak a leandereim amikor levittem őket egyszer régen a teleltetőbe, és tavasszal nagy meglepetés ért, amikor megláttam őket. Kezdő leanderesként még kellett egy kis idő, míg megtudtam, mi a baj, és rájöttem, nincs más választás mint a totális metszés! Totális bizony, ilyen esetben már csak a csupasz szárak maradhatnak, azok is lehetőleg jó röviden.
És ezektől az élményektől sajnos soha többé nem lesz olyan a kapcsolatunk a leanderünkkel, mint volt korábban. Olyan sokkoló ez az esemény, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy többé ne kényszerüljünk ilyen drasztikus lépésekre! De bármennyire is elővigyázatosak vagyunk, ha megfelelő helyük van nálunk a leandereknek, akkor minden bizonnyal lesz még "atkaélményünk", csak már nem fog felkészületlenül érni, így hamar lépünk és a kár nem lesz olyan nagy. Illetve ha ezt a Nissorunos permetezést megfelelően alkalmazzuk, akkor..., de akkor is csak remélhetően. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan évem, amikor megúsztam az atkákat! :-(

Korábban utaltam arra, hogy "ha leandereknek megfelelő helyen vannak", ami azt jelenti, hogy napos, száraz, nem túl levegős az a hely..., és hát sajnos az atkák is pontosan ezt szeretik! A vizet azonban nagyon nem szeretik, ezért én azt szoktam csinálni - ha nagyon nem szeretnék permetezéssel foglalkozni-,  hogy kifektetem az atkás leandereket a fűre, és  locsolócsővel, főleg a levelek aljára koncentrálva, alaposan meglocsolom őket legalább másfél hétig naponta..., aztán vagy sikerül, vagy nem:-( Kicsi növényeknél -mert azok ám az igazán veszélyeztetettek- szoktam olyat is csinálni, hogy fejjel lefelé vödör vízbe süllyesztem őket, az ujjaimmal igyekszem a vízben lemosni a leveleket, vagy ügyesen megoldva a kitámasztásukat akár órákra is hagyhatjuk vízben őket. Azért ez a tevékenység virágzáskor nem ajánlott, mert mint tapasztaltuk, a leandervirágok nagyon nem szeretik a vizet.

Persze minden igyekezetünk ellenére olykor mégiscsak a fejünkre nőnek azok a kis pokolfajzatok, és természetesen permetszerekkel is fel lehet venni velük a versenyt. Többféle permetszer is van, amire azért is szükség lehet, mert sajnos elég hamar rezisztensek lesznek az atkáink bizonyos szerekre. 

Az az igazság, hogy elég gyakran változnak mostanában a lehetőségek, kivonnak régóta beváltnak hitt szereket, de jönnek persze újak, amiket meg kell ismernünk. Mostanában a Sanmite az a szer, ami már nem csak a kifejlett atkákat pusztítja, hanem a petéket és tojásokat is, ezért a régebbi szerekkel ellentétben nem kell négyszer egymás után hetente permetezni, hogy még a peterakás előtt tudjuk elpusztítani az atkákat, és csak két permetezés szükséges kb. két hét különbséggel. Hátránya ennek a szernek, hogy nem felszívódó, hanem kontakt szer, ami azt jelenti, hogy konkrétan el kell találnunk permetszerrel minden egyes atkát, petét és tojást, hogy célt érjünk. Ez elég nehéz és következetes munka, de sajnos, ha muszáj, akkor muszáj. Lehetőség még a Vertimec, de az engedélyköteles.
 Sok sikert kívánok ebben a biztos sikerrel nem igazán kecsegtető küzdelemhez!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése