Szezonkezdet:
Nem szeretném ismételni azt, ami ebben az alanti cikkben leírtam, de gondoltam, mivel a visszaemlékezéseknek vége, ideje figyelmünket a jelen feladataira összpontosítani. Bár leanderes barátaim közül valószínűleg mindenki tisztában van a leanderek kitelepítésének lehetőségeivel, de egy kedves kertbarátom megkért az alábbiak leírására, gondoltam, általa veletek is megosztom azokat a gondolataimat, amiket neki szántam.
Nem szeretném ismételni azt, ami ebben az alanti cikkben leírtam, de gondoltam, mivel a visszaemlékezéseknek vége, ideje figyelmünket a jelen feladataira összpontosítani. Bár leanderes barátaim közül valószínűleg mindenki tisztában van a leanderek kitelepítésének lehetőségeivel, de egy kedves kertbarátom megkért az alábbiak leírására, gondoltam, általa veletek is megosztom azokat a gondolataimat, amiket neki szántam.
Ráadásként megismerhetiket valaki másnak is a kertészettel, élettel kapcsolatos gondolatait, ha belelapoztok a blogjába.
Kellemes nézelődést, és végre jó, hasznos leanderes hétvégét kívánok mindenkinek! Eljött a mi időnk!:-)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A fácskáim most még nem mutatnak igazán, de a lényeg, hogy talpig egészségesek, és majd ha virágba borulnak...!:-)
Hurcolkodás több fázisban:
Március 16. Cipekedés
Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de én bevallom, úgy február végén általában egy kicsit pánikba esem, hogy jajj, még annyi tervem volt, és lám, újra itt a tavasz, tesszük ki a leandereket, semmire nem lesz időm! Na nem annyira a sok munka miatt, hanem mert a szabadidőm nagy részét a virágokkal történő kontaktus kialakítására fordítom, vagyis állandóan nézegetem őket!:-) Elsősorban persze gyönyörködés miatt, de nagyon hasznos is ez a gyönyörködés, mert sok olyan tényezőt vehetünk így észre, amivel nagyobb problémát megakadályozhatok, főleg kártevők megjelenésére gondolok, amik ilyenkor akár egy papírzsepivel eltüntethetőek, pl. levéltetűm már sok éve nem volt. De fontos lehet ez egy pók megjelenése esetében is, ami pont az ágvégén szövi össze a leveleket, megakadályozva ezzel a virágbuga kifejlődését!
De visszatérve a mai napra, amikor egyéb program nem lévén számomra is lehetővé vált, hogy végre kedvenc virágaimmal foglalkozzak. Ma már sehol nem volt az az aggodalom, hogy nem lesz másra időm! Míg a leander lehordása ősszel kemény és szomorú munka, addig a felhozásuk egyszerűen ünnep! Végre ismét a régi barátaim között lehetek, egyesével köszöntöm, megnézegetem őket, kérdezem: hát te ki vagy? Néha nem találom meg a választ, mert a könyvelésben még mindig elég hanyag vagyok, és néha a forma sem elég árulkodó, de ez ritka eset, ami azonban nem is olyan nagy baj, hiszen lesz valami izgalom is a virágzási szezonban!:-) Szóval a leanderesek legnagyobb ünnepe az, amikor kinyithatjuk végre teleltetőink ajtaját, mert ha látni még nem is látjuk, de magunk elé tudjuk képzelni azt a sok szépséget, ami hamarosan várni fog ránk. Persze addig van még dolgunk, nem is kevés!!
Lévén közel 300 tő leanderem, ezek felhozatala a pincéből nem bonyolítható le egy nap alatt. Annál is inkább, mert ahogy előbb is utaltam rá, ilyenkor "komolyan elbeszélgetek velük", miközben amelyek segítségre szorulnak, azokon segítek, tisztogatok, metszek, beáztatok. Ami tökéletes, azt csak meglocsolom, hosszas szemrevételezés és kedves, elismerő szavak (azért persze többnyire csak gondolatok) kiséretében!:-)
Bár a dicséret nem nekik jár, hanem nekem, mint ahogy a szidás sem őket illeti ha nem tökéletesek, hanem csakis engem! Mert természetesen egyedül én vagyok a felelős az állapotukért, akár jó, akár rossz! Emlékeztek bizonyára a Kis herceg történetére, amikor is a róka mondja a kis hecegnek, hogy vissza kell mennie a bolygójára, mert egyszer és mindenkorra felelős lett a megszelidített rózsáiért! Hát igy vagyunk mi kertészkedők mindannyian, ha jól végezzük a munkánkat, akkor ez a felelősségteljes hozzáállásunkat jellemzi, amit a növényeink aztán nem felejtenek el meghálálni!
Most bizony nem vagyok maradéktalanul elégedett magammal, általában azt szoktam mondani, hogy úgy hozom fel őket, ahogy ősszel levittem..., hát azért ez most nem volt teljesen úgy! Bár a két legkényesebb esetnél azt gondolom, a macska a hunyó! Merthogy a macskának pincei ki-be járata van, és ugye nagy hidegben, főleg hóban nincs kedve kimászni őkelmének a szabadba! Azt mondják, más kárán tanul az okos..., én a sajátomon, de még mindig nem eleget! Tudtam persze, hogy vigyáznom kell, hisz pár kedvencemet már kipurcantott a cicám a nagyobb cserepeket alkalmi illemhelynek használva, de most is kicsit elkéstem! De a kár szerencsére nem volt végzetes, néhány száraz levéllel talán megúsztam, mert észlelve a problémát gyorsan reagáltam. Kisméretű üres cserepeket, amiből bőven van itthon, szoktam a nagyobb cserepekben lévő leanderek földjére tenni, ezzel meg tudom akadályozni a cicát dolgának kényelmes elintézésében, és így általában feladja:-).
Ettől a két rosszabbul kinéző leandertől eltekintve nagyjából rendben vannak, némelyik kissé fonnyadt, de egy alapos beáztatás után ez reggelre észre sem lesz vehető. A többit csak meglocsolom, levágom az esetleg fennmaradt bugákat, de néhányat, amik még szemmel láthatóan kezdetleges állapotban voltak ősszel, megtartottam, kiváncsi vagyok, csinálnak-e valamit. Megfelelő teleltetés esetén, ha nem száradt el, akkor nyílhat ismét az ősszel virágzásba kezdett buga, erre nem árt figyelni, kár mindent levágni! Nem mindegyik fajta csinálja ezt, de a legtöbb igen, szóval ha még szép gömbölyű a bugánk, nincsenek rajta hosszú, üres szárak, akkor érdemes őket megtartani!
Azt mindenképpen elkönyvelhetem, hogy azok a leandereim néznek ki most rosszabbul, amelyek nem lettek tavaly átültetve, holott már elég kicsik a cserepeik, tehát nem tudtak elegendő vizet tárolni. Természetesen hamarosan intézkedem, új cserepekbe kerülnek!
A cserepekről jut eszembe, hogy a legtöbben nem értenek egyet a másik vesszőparipámmal, vagyis azzal, hogy szeretem a leandereimet lyukatlan cserepekbe ültetni. Nekem, ennyi leandernél ez fontos szempont, és azt szeretném, hogy előbb-utóbb minden leanderem ilyen cserépben legyen, de sajnos ez nem egyszerű, mert nem igazán lehet ilyeneket vásárolni, pláne feketében! Merthogy amúgy is nagy a tarkaság, lennének legalább a cserepek kevéssé feltűnőek, és valahogy rémesen utálom az alátéteket, főleg ha vízkövesek lesznek! Tavaly egy kedves topictárs, Zuzus lepett meg tucatnyi ilyen nagyméretű cseréppel, egy nagy élelmiszeráruházban tartottak bennük valamit, és kidobták volna őket! Nagyon hálás vagyok neki, mert ezekben a cserepekben a legszebbek a leandereim! Na jó, az is igaz, hogy a legkedvesebbeket ültettem ezekbe, amik aztán alapból szépek voltak:-) Tény az, hogy esős időben vannak kellemetlenségek, de inkább azokat vállalom, eddig még nagyon ritkán volt gondom emiatt. Ha netán mégis, vagyis elsárgultak a levelek, akkor metszés után most szebb a növény, mint valaha.
Holnap jönnek a nagyon nagyok, meg a nagyon kicsik....
A metszés nagyon kardinális pont minden kertészkedő embernél. Azt kell mondanom, a metszéshez szükséges bárorsághoz fel kell nőni! Ha csak halljuk, olvassuk, akkor nem nagyon hisszük, de amikor először rávisz a kényszer, utána döbbenünk rá, hogy kevés jobb dolog történhet a leanderünkkel, mit egy jó kis metszés!
Tegnap úgy elfáradtam, hogy este már nem volt erőm gombokat se nyomogatni. Rengeteget cipekedtem, de már csak a legnagyobbak vannak lenn, őket is hamarosan kiszabadítom. Bár ezt most inkább csak tervnek képzelem, mert nem érzek a karjaimban annyi erőt, de biztos meg fogom magam emberelni! Most még inkább metszegetek, délutánig ráérnek, ha már ennyit odalenn voltak, pár órát még csak kibírnak.
Ez a tavaszi kipakolás többszörösen összetett munka, hiszen ilyenkor érdemes azonnal elkezdeni a metszéseket, formázásokat, aztán jöhetnek az átültetések. Nyílván függ attól is, hogy mennyi leanderünk van, de tény az, hogy késő őszig nincs megállás, nem telhet úgy el nap, hogy valamilyen szinten ne kellene foglalkoznunk a leandereinkkel! És persze minden egyébbel, ami a kertünkben van, a kertészkedés különleges hobby, nem olyan, mint a bélyeggyűjtés, nagyon sokat kell adnunk azért, hogy kapjunk!
Most, kitelepítéskor, legfontosabb a megfelelő belocsolás után a metszés, hogy az energiák már ne azokba az ágakba menjenek, amik úgyis lekerülnek, hanem mihamarabb kezdődjön az új hajtások növekedése. Bár ez ritka, de előfordulhat megfelelően napos helyen, hogy még azon esztendő nyarának végén virágozzanak az új hajtások. De ha nem, jövő tavasszal biztos elkezdik a bimbók növesztését.
Ha van olyan leanderünk, amit tutira meg kell metszenünk most tavasszal, akkor azt célszerű még belocsolás előtt megtenni, persze csak akkor, ha a növény nincs félelmetesen kiszáradva, mert akkor az alapos beáztatás a legsürgősebb teendő! Ha viszont megfelelő állapotban van, akkor akár még a teleltetőhelyen lenyisszanthatjuk a feleslegesnek tűnő ágakat, így könnyebb lesz a cipelés is. Így tettem ma én is a "Kis gödöllőimmel", ami bizony hatalmas, és meglehetősen felkopaszodott volt már. Ilyen esetben úgy gondolom, hogy egy napot várjunk a belocsolással, száradjon kicsit az a seb, mert a hirtelen beinduló nedvezés sok értékes anyagot kimoshat a növényünkből. Kisebb metszéseket a "kiszabadítás" másnapján végezzük, addigra már lecsillapodik a nedvességáramlás, a levelek is telítődnek, kevesebb nedv lesz a szárakban.
A metszéseknél a leggyakoribb kérdés a "hogyan?" Gondolom ez ízlésfüggő leginkább, bokrot, fát, széleset, keskenyet szeretnénk. De lehet fény vagy hely függvénye is, nálam, relatív kevés fénynél, az oly hatásos és sikeres dús bokorral kecsegtető "harmados" metszés nem jöhet szóba, azt csak nagyjából reggeltől estig napfürdőnél lehet előnyösen alkalmazni. A technika benne van az elnevezésben, az aktuális három hajtásból évente egyet kimetszünk, így szép bokros, dús forma alakul ki idővel. Itt a lényeg az, hogy a megmaradt ágak között is elegendő fény jusson a metszett ágaknak, nőhessenek egyenletesen.
Nálam a totális metszés a használatos, így természetesen minden metszett ág egyformán kap fényt, egyformán fejlődhet, és szép bokrocska, majd idővel persze nagy bokrocska jöhet létre.
Egyre közkedveltebb a "fás" forma-alakítás. Nálam aránytalanul sok van fácskákból, de nnek oka nem az, hogy ilyenek tetszenek, hanem főleg az, hogy a magoncaim általában "egyszálbelűek", és mire elkezdenek virágozni, majd elágazni, addigra néha méter magasak. És hát akkor már mi mást tehetnék, hagyon őket többnyire ilyennek, de odafenn az elágazás után már gyakran metszem őket, hogy dúsabbak legyenek. De, akinek ez tetszik, szinte bármilyen leanderből nevelhetnek fást, a lényeg az, hogy amíg nem akarjuk, hogy elágazzon, addig ne engedjük virágozni és elágazni a növényt, folyamatosan szedjük le a leveleket és az esetleges oldalhajtásokat, kicsit hagyjuk a kívántnál hosszabbra nyúlni, majd egy már fásnak mondható szárrésznél vágjuk vissza, és legalább két sornyi hajtást, vagyis hatot hagyjunk kifejlődni, és legalább két évben metszük őket vissza az elágazás érdekében, majd utána másr bízzuk ezt az elágazás dolgot a virágzásra, hiszen minden virágzás után általában jön a hármas elágazás. Egy ilyen fácskának a kialakítása kb. öt év. És ebbe a tervünkbe beleszólhat a kiszemelt leander "alaptermészete" vagyis az, hogy egyáltalán akar-e elágazni, akar-e gömbölyded koronát, hiszen nincs két teljesen egyforma habitusú leander.
Március 28. Nézelődés, álmodozás
Miután a legfontosabb munkákkal végeztem, sok átültetés is megtörtén, már "csak" a locsolás, és a nagyon aprólékos szemrevételezés van hátra. Jó mindegyiket alaposan szemrevételezni, fel lehet ilyenkor fedezni problémákat, hiányosságokat, vagy egyszerűen csak örülni előre annak, hogy mi vár ránk a nyáron!
Van egy nagyon szép magoncom, "Csodapink" nevet kapott tőlem. Még viszonylag kicsi, három ágvége van, és érdekes módon három különböző bugával, a legmagasabb egy áttelelt buga, a középen jobbra látható egy nemrégiben indult buga, balra lenn még a képen nem látható, de már induló buga van. Úgy gondoltam, hogy nagyjából havonta lefényképezem ezeket a bugákat, így követve a virágzás alakulását.
Az ág képe 2012. március 28.-án...,
.... május 12-én...
...és május 28.-án, nagyjából egyszerre virágzik az idei és a tavalyi buga. Ez jó példa arra, hogy viszonylag jó állapotban lévő őszi bugát érdemes megtartani..., bár ha levágtam volna, akkor talán már az új bugák (és akkor egyszerre3!) kezdenének kialakulni. Így az az ág most lemarad a fejlődésben, talán majd nyár végére hoz új bugákat.
--------------------------------------------------------------------
De nézzük közelebbről:
Az őszről maradt buga márc. 28.-án...
...és május 12.-én
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
És a harmadik, a legkisebb buga márc. 28.-án...
...és május 12-én
Ebben az esetben nagyon sok következtetést nem vonhattuk le, mert viszonylag egyenletes volt a három különböző fejlettségi szinten lévő buga. Nem volt érzékelhető, hogy a régi buga visszatartotta volna a többit, pedig általában ez a helyzet. Ennek a mostani esetnek az a lényege, hogy egy ősszel kialakult és még csak keveset virágzott bugát érdemes megtartani, de ha úgy, mint az alanti képen, már hosszan látszanak az egykori virágok helyei, olyat nem érdemes, inkább engedjük fejlődni az újat, pár héttel később nyílik, de sokkal több örömünk lehet benne!
Van azonban egy másik vonzata is a régi bugák meghagyásának, így ugyanis le lehet lassítani a növény növekedését, ha ez valamilyen okból fontos nekünk. Régebben én is ilyen megfontolásból hagytam meg őket, de ma már inkább a metszést választom, ha túl nagy a növény.
De még meg kell jegyeznem, ezzel a lehetőséggel csak bizonyos leanderek rendelkeznek, a legtöbb leander bugája tavaszra leszárad, ha nem vágjuk le ősszel (ami célszerű, mert az ilyen bugamaradványokat nagyon szeretik télen a levéltetvek). A hagyományos rózsaszín dupla, tripla leanderekre és a bianco rosatókra a legjellemzőbb a tovább virágzás, de néhány magonc is, mint a fenti, több képes példa is mutatja, hajlandó erre.
A sárga Luteum Plenum hatalmas virágzást produkált kora nyáron a közel egyszerre nyíló előző és azévi bugákkal.
A citromsárga Maria Gambetta is újravirágzik, ez esetben kicsit bosszankodom is miatta, hogy meghagytam néhány bugáját, mert nem olyan szépek, mint a frissek.
----------------------------------------------------------------------------
Egy másik téma, "Andrea kedvence", most majd bebizonyítom, hogy megérdemli az elismerésemet:-) Ugyancsak minden hónapban le fogom fényképezni. A mai állás szerint a fiatal növénynek hármas elágazásából két-két új hajtás nőtt, vagyis most 6 hajtása van, és mindegyiken pontosan ugyanolyan állapotú bimbókezdemény látható. Ha minden az általam eddig megismert viselkedése szerint megy, akkor ez lesz a legszabályosabb leanderfácska, amit csak el lehet képzelni:-)
Hat ágacska, hat bimbó március 12.-én...,
.....és május 26.-án.
"Andrea kedvence"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése