Abban a sokak szerint szerencsésnek mondható helyzetben voltam, hogy kertes házban nőttem fel. Én azonban nem szerettem azt a helyzetet, bármennyire is furcsa, de legjobban egy új, kicsi és meleg lakásra vágytam. Idővel meg is kaptam álmaim akkori netovábbját egy kellemes kis lakótelepen, egy másfél szobás lakás képében.
Nagyon szerettem ott lakni jó néhány évig, de idővel egyre jobban szorított, furcsa volt belegondolni, hogy alattunk és felettünk, jobbra és balra csupán vékony falak választanak el minket vadidegen emberektől. Amikor már a harmadik kislányunk születésére vártunk, tudtuk, hogy mindenképpen lépnünk kell. Akkoriban még lehetett jelentkezni jutányos telekvásárlásra, egyáltalán nem bíztunk a sikerben, hiszen semmi "kapcsolatunk" nem volt, de azért beadtuk a jelentkezést. Miután hazamentünk az újszülöttel, másnap jött a levél, hogy MEGKAPTUK a kiszemelt telket, mégpedig egy saroktelket, amilyenre mindig is vágytam, mióta már vágytam kertre!
Ettől kezdve 4 év múlva beköltözhettünk félig kész házunkba, további 4 év múlva elkezdődhetett az akkor már nagy várt tevékenység, a kertépítés!
És további legalább egy évtized, míg a fenti képen látható állapothoz értünk. Mi minden történt, míg eddig eljutottunk?
Na és hogy jöttek képbe a leanderek? Elmesélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése