Ez az év nem hozott különösebb izgalmakat a leanderezés terén, de így utólag mégis sok emléket ébreszt bennem. Kicsit unalmas volt már a régi kert, néhány növényünk nagyon elkanászkodott, így aztán akkoriban kezdődött el az első alapos "kertátalakítás".
A tuják előtti ágyást is körbevettük téglával, és a kerítés mellett kialakítottunk egy magasított virágágyást. Nem csak és kizárólag esztétikai okok vezéreltek minket, hanem a kutyák miatt is szükséges volt a határok kialakítása. Jó kutyusok voltak, de azért mégiscsak kutyusok:-) Jobb volt a békesség. Ráadásul a tégla nagyon jó, nagyon barátságos hangulatot ad egy kertnek. De amit talán a legjobban szeretek, az a szilvafa alatti járda, itt korábban mindig sáros és gazos volt a talaj.
Avatatlan szemek ezt nem nagyon látják, de mert ez egy emlékezős "napló", nekem fontos néhány régi elem megőrzése. A baloldalon lévő borókáktól, a fügebokortól, és a jobb oldalon látható trombitafolyondártól legnagyobb sajnálatunkra pár év múlva meg kellett válnunk.
És persze ma már ez az alanti látvány sem így fest, ha a teraszról lenézünk, de leanderekben azért akkor sem volt hiány.
Valamikor a 2000-es évek elején hozott nekem a középső lányom egy különleges, eddig beazonosítatlan leandert, szirmainak színe a Bianco Rosatóéhoz hasonló, de a szirmok feszessége és a tölcsér különlegessége, valamint magának a növénynek "visszafogott" habitusa különlegessé teszi azon túl, hogy kedves emlék.
És ez itt alant az ő picike magonca. Kíváncsi voltam, milyen gyerekei lesznek, kettő hajtott ki, habitusát tekintve mindkettő a minik minije, de a viráguk átlagos méretű, de ugyancsak különleges szépségű.
-----------------------------------------------------------------------------
A leanderek meg ebben az évben is csak nőttek, nőttek...
---------------------------------------------------------------------------------
... és a magoncaim ebben az évben is okoztak kellemes meglepetéseket:
Hófehérke: különlegessége a kinyílt virágok telt szirmain, tökéletes és vakító fehérségén túl a bimbóin és olykor a szirmain is látható lilás pöttyök, valamint a buga szárának lilás színe.
----------------------------------------------------------------------
Átváltozós: rendkívül érdekesen változtatja a színét és formáját az ártatlan, gömbölyded kís rózsaszínből a nagy, propelleres szürkésbe. Én jobban szeretem azokat a leandervirágokat, amik nem változtatják a színűket és formájukat, de ez mindenképpen különlegesség.
------------------------------------------------------------------------------
Mézeske: nagyon szép a színe, gyönyörűek a virágai. Érdekes a története, az Angiolo Pucci magjaiból kelt három magoncot egy cserépbe ültettem, amikor végre nyíltak, mindháromnak más virága volt. Mivel szétszedni már nem tudtam őket, ezt találva a legszebbnek, a másik kettőből hajtások lettek, ennek adtam szabad teret. Nagyon üdítő látvány a sok rózsaszín között, és a hat szirom sem ritka látvány rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése