2012. február 26., vasárnap

1995. Miért és hogyan lettem a leanderek rajongója

                                
Igen, mesélni szeretnék nektek azokról az időkről, amikor végre elkezdődhettek a kertépítési munkálatok, de főként arról, hogyan kerültek az első leanderek a birtokunkba. Annak, aki valamelyest ismer, biztos nehéz elhinni, hogy az a nap egyáltalán nem volt örömünnep számomra! Megmondom őszintén, nekem egyáltalán nem tetszettek a leanderek, több is volt a családunk tagjainak, de nem voltak rám különösebb hatással. Emlékszem arra, hogy egy jugoszláviai utazáson a férjem otthagyott (persze nyílván saját kérésemre, mert fáradt voltam) egy parkban, hogy elmenjen a nagymamájának "piros" leanderre vadászni. Kicsit furcsákat gondoltam akkor róla, és inkább pihengettem egy padon..., egy újabb ok arra, hogy "soha ne gondoljuk, hogy soha!":-)
De a helyzet az volt, hogy nekünk lett kertünk, és azok a bizonyos leanderek, amik a családtagoknál voltak, egyre inkább kinőtték az erkélyeket. Kézenfekvő megoldás volt, hogy hozzánk kerüljenek, és ez természetesen a férjemnek egyáltalán nem volt ellenére, szépen sorban hozta a nagyobbnál-nagyobbra nőtt bokrokat!:-) Kert igazándiból még nem lévén beállítottam újdonsült növényeimet az építési terület egy viszonylag nyugisabb sarkába, aztán nem sokat foglalkoztam velük. Helyesebben nem akartam sokat foglalkozni velük, de kikövetelték! Állandóan locsolást  és figyelmet követeltek! Fel voltam háborodva!:-)
A szállítástól, a költözködési sokktól, a kezdeti méltatlankodásomtól, na meg mert amúgy is ez jellemző a hagyományos rózsás leanderekre, hamarosan nem volt rajtuk más, csupán elsárgult virágmaradványok. Hát nem mutattak valami jól! De nem törődtem sokkal többet velük, mint hogy követelésükre naponta megkapták a maguk vízadagját. Ám egyik nap valami nagyon különleges dolog történt. Na nem az, hogy kinyílt az első nálunk született virága, hanem az, hogy abban a pillanatban, ahogy ezt a virágot megláttam, az a gondolat jutott az eszembe, hogy "De hát ez a virág csodaszép!" És elkezdődött az, amire korábban nem számítottam, egy eszeveszett rajongás bennem a leanderek iránt! Persze ez az út sokat változott az elmúlt évek folyamán, nagyon sokat! Az első dokumentáció itt alant látható, a hatalmas terasz, a sok napfény, és az akkor már megfelelő gondoskodás eredményeképpen leandereink szépen bokrosodtak.  A rózsás rózsaszínek ugyan ciklikusan  virágoztak, na meg nem dobták le az elhervadt virágukat, ezért folyamatos tisztítást kívántak, de cserébe tényleg gyönyörű fürtökkel hálálták meg az akkor már maradéktalan gondoskodást. 
De én igazándiból már akkor is a még igencsak kuriózumnak számító Bianco Rosatómra voltam a legbüszkébb, ezt is a férjem nagymamája hozta egy jugoszláviai nyaralásról. Szép volt már akkor is, amikor megkaptam, de nőtt, mint a bolondgomba, és rengeteg virága volt folyamatosan.


Persze hamar jött a szaporítások időszaka, nagyon emlékszem az első, máig azonosítatlan, ugyancsak Jugoszláviából származó hajtásomra, egy nagyvirágú, ciklámen színű, hosszú pillájú leander hajtására, aminek kifejtett növényét nagy fantáziával "Marikás"-nak neveztem el. Marikának hívták a hölgyet, akitől kaptam a hajtást, de idővel kiderülni látszott, hogy Jannoch lehet az igazi neve. Ezt a hajtást hónapokig tartottam vízben míg végre gyökeret eresztett, de megérte várnom, sok szép magoncomnak lett az "anyukája"!


Furcsa most visszaemlékezni azokra az időkre, amikor tényleg abban a hitben voltunk, hogy nagy különlegességek birtokában vagyunk! De okunk volt rá, hiszen bármerre jártunk, mindenfelé a leandereket lestük, láttuk a különbséget!:-) Azonban fogalmunk sem volt akkor még arról, hogy milyen hatalmas a leanderek tábora, de persze sejtettük, illetve a korábban már nyitott szemmel Jugoszláviában járó férjem tudta is, hogy többféle létezik, de akkoriban leginkább még az országhatárokon túl!




De minden kétségtől függetlenül én már ezekben az időkben is elképesztően gazdagnak éreztem magam, hiszen a teraszom állandóan virágokkal gyönyörködtetett, és már akkor tudtam volna válaszolni a címben feltett kérdésre, hogy "miért éppen a leander?"! Szerintem azoknak, akik olvassák ezeket a sorokat, nincs szükségük magyarázatra, de azért elmondom: mert olyan növények, amik viszonylag könnyen tarthatóak, tavasztól őszig pompáznak, természetesen gyönyörűek, és nagyon lehet szeretni őket!
De ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy milyen leanderes élmények várnak még rám!

                              ------------------------------------------------------------------------

rózsás rózsazsín (Roseum Plenum)

bianco rosato (Alsace)

dupla fehér (Mont Blanc)

szimpla ciklámen (Marikás-Jannoch)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése