2012. február 27., hétfő

1999. Kinyílt a világ, és vele együtt a leanderpiac




Egyre izgalmasabbak lettek a kertészeti árudákba tett látogatásaink, akkorra már elsősorban a leanderek miatt jártuk őket. Egy kisolló és nylonzacskó azért mindig be volt készítve a kistáskába, bármíly elítélendő is a "lopás", de a szólás szerint is virágot lopni szabad! Természetesen a tisztesség határain belül, olyan helyről szabad leanderhajtást lopni, ahol nem okoz esztétikai károsítást! És ez is csak akkor éri meg, ha amúgy számunkra nem elérhető a kívánt növény, mert mondjuk egy hatalmas bokor, hatalmas árral! Általában minden ilyen bokor alján, tövénél van egy-egy "feleslegesnek tűnő" ágacska!:-) Ezeket többnyire könnyedén le lehet választani a törzsről, de néha sajnos olló is kell.
Persze leginkább vásároltunk, kisebb, de már virágzó növényeket, hiszen ez sokkal hamarabb örvendeztetett minket, nem kellett éveket várni, hogy otthon is élvezhessük a "lopott szépségek" virágait. Feltérképeztük a közelben lévő kertészeteket, és ha csak tehettük, beugrottunk egyikbe, másikba. Az állományunk szépen növekedett, és, bár akkor ezt még nem tudtuk, de igazi különlegességekre is szert tettünk, mint pl. a Salmone Semplice, a Coral, vagy a csodálatos, de sok bosszúságot okozó Provance. Az egyik legnagyobb kincsünk nevét máig nem tudjuk, csak azt, hogy hol vettük, így aztán a "Kis gödöllői" néven lett ismert későbbi fórumozós barátaim előtt. A fenti képen balra látható kis formás bokra ciklámen színű virágaival. Ezt a formásságát máig örzi, a levelei aprók, virágai sem nagyok, de folyamatosan nyílnak. Fölötte az akkori idők legértékesebb kincseinek egyike, a bordó szirmú Emile Sahut, középtájt egy már általam hajtatott Bianco Rosato.
A kép jobb szélén pedig a szépen cseperedő "Marikás" mutatja bájait.
Elnézést a rossz minőségű képekért, de akkoriban még nem volt digitális gépünk, a papírképek lefényképezése meg kívánni valókat hagy maga után, de azért érzékelteti a változást.
Az biztos, hogy egyre jobban éreztük magunkat a teraszunkon!
Nagyon kellemes, nagyon izgalmas és szép korszaka volt ez a gyűtögetési időszak az életünknek, de egy idő után már nem nagyon találtunk újdonságokat. Nem volt persze baj, hiszen így is nagyon "gazdagnak" éreztük magunkat, nem csalatkoztunk abban a választásban, hogy leanderekkel kívántuk benépesíteni a teraszunkat. Késő tavasztól kora őszig kényeztettek minket, nyári reggeleken elképesztően jó érzés volt kimenni a leandereink közé, és tekintetünkkel végigsimogatni őket!

Ha jól emlékszem az a baloldali fotón látható állapotot követő télen érte a nagy rózsás rózsaszínes állományomat az első atkafertőzés, aminek a következményeit akkor még nem ismertem. A tavaszi nagy kitelepítésnél vettem észre, hogy valami nagyon nem stimmel, hogy a leandereim levelei szürkék, szinte élettelenek, hogy az ágak végein pókháló szerűségben haláltusájukat vívó bugák vannak. Internet számomra akkor még nem létezett, már nem emlékszem hogyan, de sikerült kiderítenem, hogy a probléma okozója  az atka! Nem volt más választás, mint a nagy-nagy metszés. Persze nagy volt a kétségbeesés, mi lesz velük, de akkor megtanultuk azt a legfontosabb leanderes szabályt, hogy ha jót akarunk a leandereinknek és magunknak, akkor ne féljünk a metszőolló használatától! Ez az egyetlen módja a növények folyamatos megújításának, a csúnya formák, a kopasz ágak eltüntetésének, és a dús virágzásnak. Egy évnyi virágzás ugyan elmaradt, de cserébe végre formás és az sem volt baj, hogy kisebb leandereink lettek.
Az új beszerzésű  leandereinket nem érintette ez a probléma, nem egy helyen teleltek, és az új beszerzésből származó nemzedék szépen cseperedett.

Akkoriban már sokan megálltak az utcán a kertünket nézegetve, kérdezgették, hogy hogyan, honnan, miképpen ez a nagy állomány, de leginkább az érdekelte őket, hogy mitől olyan szépek, hiszen többnyire felkopaszodott, sárgás levelű leandereket láttak korábban, vagy ők maguk is olyanok gazdái voltak. Én akkoriban még általában azt mondtam, hogy semmi különöset nem csinálunk velük, de vajójában ez nem volt igaz! Kiváltságos helyzetben voltunk, mert én a házépítés után nem mentem vissza dolgozni, így a gyerekek nevelgetése, az otthonunk csinosítgatása mellett elég sok időm jutott a kertre. És kiemelten a leanderekre! A minden reggeli nézelődés eredménye képpen szinte azonnal észrevettem, ha valami nem stimmelt, ha megjelent egy levéltetű, ha atkára utaló nyomok jelentek meg, de természetesen az sem volt figyelmen kívül hagyható, ha egy pók szőtt hálót egy levélcsúcson, ami megakadályozhatta egy új, majdan virágzó virágbuga kifejlődését! És természetesen a locsolás is sokkal körültekintőbb volt, én délután is meg tudtam locsolni őket, de azok, akik egész nap munkában voltak, talán nem is tudták, hogy a déli forróságban milyen krízist élt át a leanderük! Érdekesek azok az órák, némely leander földig hajol, de estére, újabb locsolás nélkül is, állnak, mint a cövek! Látszólag semmi bajuk mire a gazda hazaér, de ez a folyamat okozója lehet a folyamatos levélhullásnak. Mondjuk ez a természetben nem nagy gond, sőt, mint tudjuk, minden növénynek, így a leandernek is a legfőbb feladata az utódok létrehozása, ott talán még szebb is, dúsabb is a természetben felkopaszodott leanderek virágzása, de a teraszunkon jobban szeretjük a zöld leveleket.

Mindezt összefoglalva az én véleményem ma már az, hogy a megfelelő ültetőközeg, a megfelelő mennyiségű locsolás és a napsütés mellett a leandereknek, ha a teraszunkon akarunk bennük gyönyörködni, akkor az átlagos növényeknél nagyobb figyelemre van szükségük! Nem akarok senkit becsapni azzal, hogy óóó, nincs egyszerűbb dolog a leandertartásnál! Ez nagyon nem igaz, ne tévesszen meg minket a mediterrán világban utcák szélén, látszólag elhagyatotnak tűnő dúsan virágzó leanderek látványa, azok a növények, igaz, úgy állnak ott, akár a kivert kutyák, de a természettől sokkal többet kapnak, mint amennyit mi adhatunk nekik itt Magyarországon! Az ott az ő igazi életterük, ahol tetvesen akár, de produkálják magukat a fajfenntartás érdekében. Itt nekünk kell minden igényükről gondoskodni ha valóban gyönyörködni szeretnénk a leandereinkben!




                                                           AZ ELSŐ ÉVEK KINCSEI:

                                                                Marikás (Jannoch?):

Angiolo Pucci

Szimpla lazac (Salmone Semplice)

Koral

Dupla sárga (Luteum Plenum)

illatos szimpla rózsaszín

Kis gödöllői

Szimpla bordó (Emile Sahut)

dupla lazac (Provance)




1 megjegyzés: